5 rész: Filia és a szerelmes rókák.

Vulpy lába az úszástól elgyengült kissé, és barátja vállába kapaszkodott. Jillas szelíden magához ölelte Vulpinát, de Vulpy teljesen elpirult, amikor Jillas megcsókolta a nyakát. Az erdő csendjét nem zavarta meg semmi, kivéve a lágyan susogó szél a fák ágai között. A hold néha - néha elrejtőzött egy - egy felhő mögé, és a tóban a 2 szerelmesnél még a part pereméhez csapódó víz sem volt hallhatóbb. ”2 Hónap múlva” Vulpinán már jelentkeztek a vemheségre utaló jelek, és Jillas 1 percre sem hagyta magára párját. Este a tisztásnál Jillas gyengéden átölelte Vulpyt, és ményen kéklő szemeibe tekintett. Vulpy kissé elpirult, és Jillashoz bújt. Jillas Vulpy hasához ért, és érezhetően forgolódtak benne a kis kölykök. Jillas meg Vulpy visszamentek barlangjukba, és pihengettek a moha fekhelyükön. Jillas szelíden átölelte párját, és elaludtak. Éjjel Vulpy arra ébredt, hogy nagy lüktetést érzett, és örömében csak mosolyogni tudott. Jillas felriadt, és megkérdezte: „Mi baj van Vulpykám?” - „Semmi Jillas, csak a kicsik.” - Mosolygott, és Jillas a nőstény hasához ért. A him róka is érezte a lüktetést, és így szólt: „Véleményem szerint iszonyúan fürgék leszek a kicsik.” - „Ezt miből gondolod?” - „Onnan, hogy olyan gyorsan forgolódnak.” - Szólt, és teljesen zavarba jött párja kuncogásától. Jillas párjára terítette köpenyét, és kiment a barlangból. „Jillas hova mész?!” - „Ne aggódj csak őrködöm. Nem akarom, hogy éjszaka történjen veled valami, amivel neked vagy a kicsiknek baja esik.” - „Ez igazán kedves tőled.” - „Szívesen teszem érted.” - Szólt, és a barlang előtt aludt el. Hajnalban Vulpina felkelt, de nem ébresztette fel Jillast, és az erdőbe ment. Mikor visszaért, Jillas még mindig aludt, és Vulpy csak kuncogott ezen. Hirtelen Vulpy kissé megrémült egy óriási árnyéktól, és az égre nézett. Egy óriási arany sárkányt látott meg, és rögtön felébresztette Jillast. „Jillas, Jillas ébredj már!!!” - „Mi baj Vulpy?!” - „Az ott!” - Szólt, és az égre mutatott. Jillas nem rémült meg, és csak nevetgélt magában. Vulpy nem értett semmit, és Jillas hamar elmondta neki, hogy Filia az a bizonyos sárkány. A sárkány emberré változott, és Filia rögtön felismerte barátját. Filia kissé csodálkozott, hogy barátjának hamarosan családja lesz, és Vulpinára nézett. „Úgy látom Vulpinának már gömbölyödik a hasa.” - „Igen, és még sok minden történt mióta eljöttem tőled.” - Szólt Jillas, és Filia ott maradt velük. Hirtelen Dilger jelent meg, és a rókákra támadt. Jillas mint mindig a a puskaport tartalmazó zacskókat hajigálta Dilgerhez. „Vulpy te menekül el! Filia vigyázz Vulpyra!” - „De veled mi lesz?!” - „Ne törődjetek velem! Menjetek már!” - Kiáltott, és egér utat nyert párjának és Filiának. A tisztáson Vulpy csak aggodalmaskodott, és Filia hiába próbálta lenyugtatni őt. Később Jillas megjelent a tisztáson, és már a halálán volt. Filia elment gyógynövényekért, és Vulpy ápolta Jillast a fehér mágia tudásával. Este lett mire Jillas sebei teljesen begyógyultak, és Filia magukra hagyta őket. „Vulpykám nincs kedved?...” - „Nem, nincs! Jillas mostanában mindig a tóban szórakozunk esténként, és jó lenne ha egy kicsit ritkábban ismételnénk meg a szórakozásokat. Mit szólsz hozzá?” - Jillas elgondolkodott, és így szólt: „Igazad van.