A gömb rejtélye 3 rész

-Udvözlöm uram itthon! Hogy utazott?
-Jó napot! És jól köszönöm.-beléptek a palota udvarára olyan
volt, mint a mesékben és mindenki (kivéve Zekoszt és Linát)
elcsodálkozott.-Kész van a szobák a vendégeink számára?
-Igen uram, ahogy kérted!
-És az enyém?
-Ó, kisasszony! Igen az öné is kész.
-Rendben. Akkor én most mentem.
-A ruhád ugyanott van, ahol hagytad.
-Oké.
-Hova megy Lina kisasszony?
-A tanács elé.
-Mi miért nem megyünk oda?-kéedezte Zel.
-Uram! Nagyuram levél a tanácstól!
-MI!?-Zek kinyitotta a levelet és olvasni kezte.-Úgy látszik
még is látni, fogjátok őket. Kövesetek!-útközben Linával
találkoztak mindenkink (kivéve Zeknek) leesett az álla a
nagy döbbenettől. Linán egy sárga ruha volt és egy fekete
palástot. Haja összekötve és feltűzve. Teljesen úgy nézet
ki, mint aki egész életében így élt volna.
-Elégé furcsán néz ki így.
-Igazad van Amelia. Mi a másik formáját ismerjük.
-Na de Zel! Ilyen ruhát az ég világáért nem venne fel senki
kedvéért se.
,,-Nem tudom mi bajuk, van. Nekem így sokkal jobban tetszik,
mint a másik formálya.’’-gondolkodott Gourry. Nem sokkal
később elértek egy nagy aranyszínű kaput. Lina megált előtte
egy percre. Vett egy mély levegőt és benyitott. Odabent egy
férkörívű asztal mögött ült a tanács. Más néven úgy hívták a
9 bölcs, azért mert 9 ültek és a ,,vezér’’ akit úgy hívtak,
hogy: Zuzuk középen ült. 4 nő és 5 férfiból ált.
-Á! Üdvözlöm Naka!
-Rég nem láttuk önt erre felé!
-Reméljük, jó kifogás állított elénk.
-Üdvözlöm önöke.-és tiszteletből meghajolt. A társai nem
hittek a szemüknek, hogy Lina egy megjegyzést se tett vagy
rágalmat. Tűrte a hang nemet, ahogy megszólítják és még meg
is, hajol. Lina előrelépet valami zöld körbe és ott folytat.
-A tanács fejével kívánok beszélni!
-Ő most nincs itt.
-Akkor nincs mit mondanom.
-De, hogy nem!-mindnki fellát és meghajolt, mert bejött egy
ősz hajú és szakául ember. Miután elfoglalta a helyét
középen a többiek is leültek.-Naka, nem véletlenül jöttél.
Lenne néhány kérdésed a múlttal kapcsolatban. Igaz?
-Igen.
-Sajnos azokra választ nem mondhatok. Titoktartás tudod jól.
Hisz egykoron itt éltél.
-Értem.
-Nagy bátorságra vall, hogy ide mersz állni azok után, amit
tettél!-szólalt meg egy tanácstag.
-Nyugalom! Van bátorsága idejönni és felvette a ruháját.
Evvel bizonyította, hogy változott. Naka! Megbízunk azzal a
feladattal, hogy hozd vissza a kőirtott. Indulj, tedd meg az
első lépést.
-Igen is!-és megint meghajolt. Kiment a teremből.
-Ti lehetek a társai az útja során?
-Igen. De kérdezhetek valamit?
-Tessék nyugodtan.
-Miért hívtátok Lina kisasszonyt Nakának?
-Azért mert a szent kőírás őrzője lett volna de elszökött.
És akkor kapta volna ezt a nevet. De kérlek, mutatkozzatok
be.-kerte Zuzuk.
-Az én nevem: Amelia Will Tesla Seiyrun.
-Zelgadis Greywords.
-Gourry Grabriev.
-Szóval te lennél az a harcos?-és Gourryra néztek.
-Miről van szó?-kérdezte érthetetlenül.
-Te vagy a fénykard birtokosa?-kérdezte egy másik.
-Igen. De ez miért érdekes?
-Csak egy személy szívét uralod.
-Mi?-akadtak ki.
-Uram készen ál.
-Jözetek velem.
-Hova megyünk?-kérdezte Amelia.
-Megnézzünk valamit. Nektek nem fontos de Lina számára igen.
-Miért?-kérdezte Zel.
-Hogy meg tudja érinteni az írást, a hozz, meg kell tennem
valamit. És, hogy papnői mivoltában, tisztában legyen.
-Ha nem tudják megérinteni akkor....
-Hogyan tudták ellopni? Ezt szeretnéd tudni?
-Igen.-valaszolt Zel.
-Akárhányszor átadják valakinek az írást, úgy szennyezi azt
és csak az őrzője, tisztíthatja meg. De ha egyesülnek, akkor
az írás megsemmisül és az őrző lesz maga az írás és nem csak
a saját erejét, hanem az írás erejét is kordában kell tartania.
***
Folytatjuk