5 rész: Vulpina és Fox. / Az a csodálatos Angel.

Zelgadis szinte észre sem vette a többi lányt, és számára minden lány a kastélyban gusztustalan csigáknak számított a gyönyörűséges Angel mellett. Este az ég vörösülten vált sötétté, és a nap aranysárgán tűnt el a hegyek mögött. A kastélyban Angel csak kuncogott, ahányszor Zelgadis a lány kezéhez ért. „Angel jól áll neked a hálóing.” - Mosolyodott el a férfi, és a lány körbe fordult, hogy Zel teljes képet kaphasson. „Legalább te észrevetted.” - Zegadis szeme csodálkozva kerekedtek ki, és így szólt: „Ezt úgy érted, hogy Gaurry nem vette észre?” - „Ahogy mondodt, pedig majd kiszúrta a szemét, annyiszor elmentem mellette.” - „Hát ő már csak ilyen fafejű.” - Szólt, és lefeküdtek ki - ki a maga szobájában. Ezalatt az erdőben Vulpina lefektette Foxyt, és farkával betakarta a kisrókát. „Anyu holnap elviszel megint a kastélyba?” - „Persze, és ott fogsz lakni velem Foxy. Jó lesz?” - „Te vagy a legjobb anyu a világon!!!” - „Psszt, halkan. És aludj már!” - „Bocsi.” - Szólt kuncogva a kicsi, és elszenderedett. Éjjel a kastélyban Angel szobájában a lány forgolódott ágyában, és arcáról könnyen le lehetett olvasni, hogy valami szörnyűséget álmodik. Pár perc múlva a róka lány felriadt, majd sírásban tört ki. Kis idő múlva visszafojtotta sírását, és elhagyta ágyát. A lány Zelgadis szobájába ment, és megállt az ajtóban. A szoba sötét volt, és csak a telihold világított be az ablakon. Angel szelíden elmosolyodott, majd végig sétált a szobán, egyenesen az ágy felé. A lány a férfi mellé feküdt az ágyban, és arcát barátja mellkasára tette. Erre Zel felébredt, és csodálkozva vette észre barátnőjét. „Angelkém mi történt?” - „Csak rosszat álmodtam. Arról, hogy ellenünk fordultál, és nekem kellet megölnöm téged. Pedig sosem tudnálak bántani. Soha.” - „Kérlek nyugodj meg.” - Szólt csendesen, és letörölte Angel szeméről a könnyekett. A lány képtelen volt visszafojtani sírását, és szabad utat adott erős érzésének. A férfi szorosan magához ölelte a lányt, és gyengéden a hajába túrt. Mikor Angel végleg abba hagyta a sírást, Zel 2 tenyere köze vette az arcát, és megcsókolta őt... A lány átkarolta Zelgadis nyakát, és barátja kis érintésekkel jelezte heves érzelmeit. „Zelgi kérdeznék valamit?” - „Mondd csak Angelkém.” - „Zel amikor először találkoztunk mi volt az első gondolatod, ahogy megláttál?” - A férfi elmélyedt gondolataiban. „Hát arra gondoltam akkor, hogy milyen szép vagy, és hogy tudsz olyannal barátkozni mint én...” - „Ostobaság!” - „Ha te mondod.” - Szólt Zelgadis, és gyengéden magához vonta a lányt, majd megcsókolta mosolygós ajkait. A 2 szerelmes szívét boldogság töltötte el egymás jelenlététől. A férfi hamarosan elaludt, és Angel meg elhagyta a szobát, azzal a saját szobájában tanumányozni kezdte a rókák amulettjét. A lány elmosolyodott, és tervezte a nagy meglepetést barátjának. Angel egész éjjel erősitette mágikus erejét a rókák amuletjével, és a konyhába ment, mikor a nap első sugarai megjelentek a hegyek mögül.

Hajnalban az erdőben Vulpina arra ébredt, hogy Fox kelti föl, és a lány magával vitte a kisrókát, hogy ennivalót szerezzenek. Ezalatt a kastélyban Zelgadis érdekes illatokra ébredt fel, és Angelt, aki a reggelijét hozta be neki. „Örülök, hogy felébredtél. Zel kérlek nézz a tükörbe.” - A férfi felkelt az ágyból, és az asztal felé ment. Zelgadis iker testvérét látta meg a tükörben, és így szólt: „Angel nem látok semmi mást a tükörképemnél...” - „Igen, tudom, de...” - „Ugye nem akartál idegesiteni azzal, hogy milyen az arcom?...” - „De hogy is! Én sosem bántanálak meg Zelgi.” - Szólt a lány, és rejtélyesen elmosolyodott, miközben kezében szorongatta az amulettjét. Zelgadis furcsállta Angel kuncogását, de nem kérdezett semmit, és reggelizni kezdett. - ”2 Év múlva” éjjel Angel csakis arra várt, hogy barátja elaludjon, azzal a lány minden erejét bevetette, és megtörte Rezo átkát Zelgadison. De a varázslat miatt, Angel is emberré változott örökre (ráadásul Diablo lelke is távozott a lányból. Hajnalban Zelgadis arra ébredt, hogy egy lány kelti fel őt. Zel furcsállta, hogy a lánynak lilás a haja, lilás a szeme, rózsaszín felsője, és sötétkék szoknya van. A férfinak egyáltalán nem volt ismerős a jövevény, és megkérdezte: „Te ki vagy?” - „Zelgi hát nem ismersz meg?” - „Bocs, nem. De a hangod olyan mint Angelé.” - „Hát mert én vagyok az, te buta! Csak emberré váltam, akár csak te.” - „MICSODA?!” - Kiáltott fel a férfi, és sietve a tükörbe nézett. Zel nagyot nézett mikor látta, hogy nincsenek kis kővek a testén, és a haja már nem drótszerű. Zelgadis sírva fakadt az örömtől, és Angelhez fordult: „Köszönöm Angelkém, hogy ismét önmagam lehetek, és...” - „Zelgi fogd be, elég ha azzal hálálod meg, amire gondolunk.” - Kuncogott a lány, és Zel, elmosolyodott, mit akartak megtenni már korábban. A férfi elvette a lányt, és mindketten boldogsággal a szívűkben mondták ki az igent. - ”1 Év múlva” Éjjel Zelgadis meg Angel a tóhoz mentek, és ott gyönyörködtek a tájban. A férfi párjára nézett, és a lány elpirult. A 2 szerelmes levette ruháit, és a tóba mentek. Zelgadis magához ölelte a lány hófehér meztelen testét, és megszeretgette őt. Eközben a kastélyban Fox Vulpinát kereste, de sehol se találta a nőt. A róka a nappaliban talált rá, és megkérdezte: „Anyu mondd elég nagy vagyok már ahhoz, hogy tudjak egyedül boldogulni?” - „Igen, és ha mégsem Antonia segít neked az erdőben van.” - Szólt Vulpina, miközben egy könyvet olvasott. A vörös róka sietve ment az erdőbe, és a tó felé tartott. Ott meglátta Angel Zelgadissal, és teljesen elvörösült, majd felkiáltott: „Ti meg mit müveltek a vízben?!!!” - Mindketten meghökkentek, és elpirultak. „Fox azonnal fordulj el!” - Kiáltott vörös fejjel Angel, és a róka hátat forditott. „Akkor sem kéne csinálnotok.” - „Mi közöd hozzá?! És különben is te jöttél ide!!!” - Szólt Zelgadis, és párjával a vízbe merült. „Fox tűnj el mielőtt megtudod mi az a fekete mágia!” - „Csak ne sűrgessetek, különben utálok itt lenni.” - Szólt Fox, és odébb állt.

Zelgadis meg Angel egymásra néztek, majd kijöttek a vízből, és felvették ruháikat. A kis ”incidens” miatt Zelnek meg Angelnek nem volt kedve a tó közelébe se menni, a következő pár napban. Így csak a tisztáson vagy a folyónál tudtak kettesben lenni. Akkor is ritkán vagy nehezen tudtak menni. = Egy éjjel Zelgadis felkelt, majd kiment a szobájából és a kastélyból. Angel szobájában a nő arra ébredt, hogy férje nincs mellette, és az amulett sincs meg. „Vajon Zelgi hol lehet most?” - Gondolta, majd kiszállt ágyából, és kiment a kastélyból egyenesen a tó felé. Ott látta gitározni a férfit, és Angel kuncogva takarta le férje szemeit. „Angel tudom hogy te vagy, fölösleges próbálkoznod, ígyis úgyis felismerlek.” - Szólt, és párja kezéhez ért. „Angelkém mit fogsz most csinálni, hogy kiszálltál a rókák védelmezőiből?” - „Nem tudom. De egy biztos, hogy legalább együtt tudunk lenni.” - „Igen, ez igaz.” - Mosolyodott el Zelgadis, és szorosan magához ölelte párját. „Nem is hinnéd mennyire örülök, hogy így döntöttél.” - „Én is.” - Szólt mosolyogva Angel, és átölelte Zel nyakát, majd kuncogásban tört ki. Zelgadis elvigyorodott, majd hátra lendült, és a tóba esett párjával. Mindketten nevetésben törtek ki, és hosszasan pancsoltak a vízben. A 2 szerelmes egész éjjel a tóban szórakozott kettesben. Hajnalban a nap sugarai ébredsztették fel Zelgadist, és a férfi gyengéden magához húzta párját. „Szeretlek Zelgi” - Szólt halkan az ébredező Angel, majd egymásra néztek fáradt szemekkel. A férfi gyengéden magához vonta kedvesét. . . . . . . . .