A gömb rejtélye 7-10 rész

Lina egy sötét szobában volt. Nem látott semmit.
-Üdv a bújóhelyemen Verselő.
-Hol vagy?
-Érdekel mi? Lejárt az eskünk, éjfél van.
-Á!!!-linát egy ütés érte és még kapott egynéhányat.
***
-Hogyan jutunk be?-idegeskedett Gourry.
,,-Nem láttam még ilyennek Gourryt. Agodik Lináért. Csak nem
szerelmes belé?’’-ilyenekhez hasonló gondolatok jártak Zel
és Amelia fejében.
-Várjatok. Ez az ősi jele.- mondta Szilárd, aki az ajtót
vizsgálta, levett a nyakából egy nyakláncot és a hejére
illesztette. Az ajtó elkezdett kinyílni, ők gyorsan
befutottak a terembe. Sötétség mindnütt. Hirtelen kigyúltak
a fények. Lina ált előttük egy kardal a kezében.
-Most megismerhetitek az erőmett.-jelent meg Lina mellett.
-Mit tettél vele?-kérdezte Szilárd.
-Majd meglátjátok. Támadj!-mondta Linának és ő elkezdett a
társai felé futni. Mindenki arrébb ment kivéve Gourryt aki
próbálta vissza tartani.-Ja, mielőtt megpróbálnátok. Itt az
erőtök semmit sem ér. Semmilyen varázslatot nem tudtok
megcsinálni. Én uralom ezt a helyett.
-Gourry úrfi! Ne báncsag Lina kisasszonyt!
-Nem fogom. Ti addig próbáljatok kitalálni valamit. ,,-Még,
hogy bántani Linát. Ha megtudja, akkor engem fog bántani.
Bár mostanság eléggé kedves hozzám. Ne de most
harcolok.’’-éreze Lina erejét. Ha még a varázsló erejét nem
is, de érezte azt az erőt, mit az írás adott át neki. Mert,
hogy azt használta a tudta nélkül. Már egy jó ideje
harcolnak. A többiek nem tehettek semmit se.
-Lina ébredj! Ez nem te vagy!-probálta felébreszteni Gourry.
-Nem fog sikerülni akár, hogy probálkozol.-mondta Jini.
,,-De akkor is sikerülni fog!’’-határozta el magát.
-Ébredjen Lina kisasszany!
-Tudjuk, hogy meg tudod tenni. Csak akarnod kell. Mi a
barátaid vagyunk. Bízunk benned.
-Jól beszél Zelgadis. Ne enged, hogy egy varázslat
írányitson.-mondta Szilárd. Lina megállt és felnézett.
Mindenki megdöbbent azon, hogy Lina szeméből könnyek
hulltak. De a varázslat alatt volt még mindig.
-Öld meg. Hallod! Öld meg!-Lina megint elkezdte támadni Gourryt.
,,-Már csak egy kicsi hiányzik és ismét a régi
lesz.’’-sikerült közelkerülnie a füléhez és belesúgta-Lina
szüdségem van rád, mert szeretlek!-Lina ismét megállt és
kiesett a kard a kezéből.
-Én is.-mondta halkan. Aztán szeme színe átváltozott vörössé.
-Támadj!-adta ki ismét a parancsot Jini. De Lina meg sem
mozdult.
***
Folytatjuk

-Minket nem uralhat senki!-mondta Lina.
-Lina?-szólalt meg Zel.
Nem. Én az ősi írásnak egy része vagyok. Mikor hozzámért e
személy akkor a lelkével egyesültem. Most mi vagyunk az ősi
írás maga.
-Nem! Én urallak téged.-és elővett egy göbbött.-Ezzel
megállíthatlak.
-Tévedsz. Azzal csak erősítesz minket. Gyér ide tudás
gönblye.-és a gömb, ami Jini kezében volt Lina felé kezdett
el repülni. Lina megérintette és egy nagy fényesség, kezdte
el körülölelni. Hosszú percekig tartott a fény de végül
abbamaradt. Csak Linát látták és a gömböt nem.
-Nem hiszem el, amit látok.
-Mi? Hogy érted ezt Xellos úrfi?
-Eltűnt a gömb.
-Ez hihetetlen. Teljesen egyesültek.-mondta Szilárd.
-Ez mit jelent?
-Nem tudom.-vonta meg a vállát Xellos.
-Meghalsz így is, úgy is. De találtam egy sokkal jobb
célpontot. Előtte őt ölőm meg.-mondta és valamit elkezdett
mormolni.-Álom csabda!-kiáltotta le magát és a csapás Gourry
felé szállt.
-NNEEE, GOURRY!!!!!-kiáltotta Lina és a csapát elé ált.
Eltalálta őket. Miután a fényáradat abba maradt senki sem
volt ott.
-Eltűntek?
-Lina kisasszony, Gourry úrfi? Ne!!-káltotta Amelia.
-Te.. Gejzír csóova!-kiáltotta Zel.
-Mi siker...-töbett nem mondott. Semmivé lett.
-Mi? Ez, hogy lehet?-kérdezte döbbenten Zel.
-A gömb megsemmisülésével az összes varázslat megszűnik,
amit az erejével csináltak.
-De akkor hol van Lina és Gourry?
-Nem lehet, hogy teleportáltak?-kérdezte Xellos.
-Lehet. De akkor hova?-kérdeze Szilárd.
-Lina kisasszony biztosan megtalál minket, de menjünk, innen
kiráz a hideg ettől a helytől.
-Renben.-mondták a többiek. Így kimentek a rejtekhelyről és
a bejáratánál letáboroztak.
***
Folytatjuk

Lina és Gourry az a meletük lévő erőbe teleportálta magukat.
-Hol vagyunk? Lina?-Lina ájultan feküdt a földön. Gourry
rögtön oda ment hozzá és megnézte, hogy jól van e de, akkor
Lina kinyitotta a szemét.
-Gourry. Mi történt?
-Lina te vagy az? Jól vagy?
-Igen.-elfordította a fejét –Te télleg komolyan mondtat,
amit mondtál?-kérdeszte bizonytalanul.
-Te mindent haltál?
-Igen. Varázslat alatt álltam de tudatomnál voltam. Csak
akkor nem miután te azt mondtad, hogy ....
-Szeretlek!-Lina ránézett Gourryra és rá mosolygott.-Lina én
annyira féltetelek.-nyökte ki végül. Lina felült és átölelte
a fiút és a fiú is őt. Egymásra néztek és fejük egyre
közeledett a másikéhoz végül csókban értek össze.
***
Reggel egymás karjaiban keltek fel.
-Ideje megkeresni a többieket.
-Igaz. De hol lehetnek?
-Indulás Gourry. Bisztaosan a bejáratnál lesznek.
-És ha nem?
-Ha nem akkor meg tovább keressük őket.-és elindultak
megkeresni a társaikat.
***
-Hol lehetnek?-kérdezte Zel.
-Ne agodjatok.-mondta Szilárd.
-A kézíratott se szereztük meg.
-Amelia a kézirat már a jogos tulajdonosánál van.
-Azt akarod mondani....
-Jól mondod Zelgadis. Linácsak, most már az őrzője, ha
akarja, ha nem. Ezért semmisült meg a kézirat egyetlen példánya.
-Szóval, Lina kisasszony maga a kézirat?
-Igen.-mondta Szilárd.-És az erejét bármikor tudja használni.
-Ha hó!
-Lina kisasszony, Gourry úrfi! Jól vagytok?
-Igen. Induljunk, vissza kell menünk Kreszpóba.-és
elindultak. ,,-Hát mégis megtörtént, amitől tartottam. 6 éve
elmenekültem előle, de a végzetem utolért. Nyugodj békében
Jini az éj fekete boszorkány.
-Linácska nekem mennem kell.
-Rendben Xellos. Biztosan találkozunk még.
-Bisztos.-és ezzel eltűnt.
***
Mikor beértek a kapun mindenkit tisztelegve fogadta őket.
Leszálltak a lovakról és Zuzuk felé tartottak.
-Üdvözlet újra itt.
-Köszönyük.-fogadta Lina.
-Tudom a kézirat biztonságban, van a te birtokodban. De
biztos, hogy azt az utat választod?
-Igen. Teljesem biztos.
-Értem.
-Luna. Mit keresel itt?
-Nem hagyom ki a húgom születésnapját. Bár egy kicsit későn
is. Tessék.
-Nem baj és köszönöm.-és átvette a csomagott.-De látom te
már jegyes is vagy?
-Igen.-modta szégyelösen. 2 órával később kis csapatunk
ismét útra kelt.
-Viszlát. Közönyük a vendéglátást.-kiáltotta vissza Amelia.
-Ne feled Naka. Nem vagy egyedül bármerre jársz is!
-Tudom Zekosz. Mindent köszönünk.-és folytatták kalandos
utjaikat.
***
Folytatjuk

Kedves naplóm! Ez az utolsó oldal és a történetem vége.
Amióta én maga vagyok a kézirat az óta nem nagyon változott
semmi. Kiderült, hogy van egy naplóm, de már nem is bánom,
hogy kiderült. Mindkét erőmet tudom irányítani, ha kell az
egyiket, ha a másikat. Csak Amelia és Zel tudja mitörtént a
teleportálás után. Furcsa, Gourry mindet elfelejtett kivéve
a csókot. Hogy ez a történet titokban maradjon mi nagy
bizalmas, azt teszem, amit annak idején Zel csinált.
Elégetem, hogy senki se tudja elolvasni. Köszönöm, hogy
meghalgatad mindent, amit beléd írtam. Neked köszönöm a
leginkább, Luna, hogy te adtad ezt a szép ajándékot. Viszlát!
-Lina biztos, hogy ezt akarod?
-Igen. Így biztos, hogy titokban marad minden.-és egy
kézmozdulattal a tűzbe dobta. Gourry felállt és hátúról
átölelte és a fülébe súgta:
-Szeretlek!-Én is.-Lina szembefordult vele és egy csókot
nyomott az arcára és ismét jó szorosan átölelte. Amelia és
Zel csak nézték boldogan a párt. Valahol sejtették, hogy ez
lesz. ***
Vége…..

Ui.:
-Figyelmeztetés!!! Ha bárki elmondja ezt a kalandomat halál
fia! Megértettétek?
-Ó én drága Linám!
-Mi?? Gregor hányszor mondjam el. Már jegyes vagyok! Tűnj
innen, míg szépen mondom!
-Szeretlek Lina!
-Ebből elegem van! Delejgömb!-BUMMM!!!!-Szóval, ha senki sem
akar ilyet, akkor jobb lesz, ha befogja a száját.
-Lina gyere már! Elkésel a saját eljegyzésedről.
-Megyek Amelia!

Viszlát!!!!!