5 rész: Kit is szeret ez a Zoey,

a féltékenység már kezdődik is.

„Azt ugyan várhatod! Te pervez! Engedj el!” - „Talán ez majd észhez térit kicsi cicus.” - Szólt a fiú, majd magához rántotta, és megcsókolta Zoeyt... A közelben Zelgadis már visszaért, de meglátta Rogert Zoeyval, és úgy érezte, szívében egy világ omlik össze. „Jól gondoltam, tényleg mást szeret. Zoey csak kedves volt hozzám.” - Gondolta, majd elhajítva a virágcsokrot, elment. Zoey pofon vágta a fiút, és elrohant a rókafiú elöl. „Rendben! Ha te így. Tűzes nyílak! Delejgömb! Sárhullám! Fagyos indák! Gyilkos örvény!” - Kiabálta a varázsigéket a fiú, és a fekete, meg a zöld mágia tudásával a lányra támadt. „Roger ha egy kicsit is kedvelsz, nem fogsz bántani!” - „Már nem érdekelsz, te kisfruska macska pusztulj!” - A lány sehogy se tudott elrejtőzni Roger elöl, és a tó felé menekült, reménykedve, hogy ott lesz Zelgadis. A férfi ott volt, és szomorúan nézte a tavat. „Zel segítsz!” - A férfi megfordult. „Zoey mit keresel itt?” - „Segítsz Roger meg akar ölni.” - „Gyere velem!” - Szólt, és gyengéden megfogta a lány kezét, azzal az erdő mélyébe siettek. Mindketten egy fa alatt rejtőztek el, és Zel hallkan megkérdezte: „Zoey az a Rogerrel viszonyban vagy?” - „Még nem, és nem is akarok. Az a pervez alak, ha egyszer elkapom, biztos, hogy én leszek az utolsó akit lát.” - „Úgy érted, hogy nem is szereted?” - „Még szép, hiszen téged szeretlek.” - „Zoey eddig azt hittem, hogy...” - „Hogy Rogert szeretem, ostobaság. Félek attól a fiútól, olyan kegyetlen dög.” - Zel szívéről nagy kő eset le, és megkönnyebűlve szorosan magához ölelte a félelemtől reszkető lányt. „Ne aggódj Zoey. Nem fogom hagyni, hogy Roger továbbra is bántson.” - Roger már a közelben volt, és egyre közelebb és közelebb jutott a bújohelyükhőz. „Meg vagy!” - Kiáltotta, és Zoey az ijedségtől elájult... Zelgadis előrántotta kardját, és Rogernek támadt. „Nem fogom hagyni, hogy bántalmazad Zoeyt!” - „Az a kis fruska nem érdemli meg, hogy életben maradjon, ha nem szeret.” - „Igaza volt Zoeynak, te tényleg kegyetlen vagy.” - Roger hamar bellátta, hogy nincs esélyes a győzelemre, és elviharzott. Zelgadis gyengéden magához ölelte ájult barátnőjét, és a tó felé vitte. Este a tűznél Lina megkérdezte: „Mondd csak Zoey ismersz városokat az erdő közelében?” - „Egyet sem.” - Zelgadis megszólalt: „És mik történtek mióta elmentem?” - „Eris meg kért, hogy segítsek neki megalkotni Rezo másolatát, de nem segítettem neki, és elmentem, hogy megkeressem Rezo laborját, azután meg téged kerestelek.” - „Így már érthető...” - „Sairaagba költöztem a családommal, de mind meghaltak, egy nagy robbanástól, ami az egész várost elpusztította. És csak egy fehéres gömböt láttam a város fölött, amiben pár ember volt, és...” - „Akkor minket láttál! - Vágott közbe Zelgadis - „Abban a gömbben én, Lina, Amélia, Gaurry, Lina, és Syrfiel volt! És Rezo másolata pusztította el a várost!!!” - „Már értem.” - Szólt Zoey, és barátja gyengéden magához ölelte barátnőjét. „Nem is hittem volna, hogy Zoey mennyire magányos lehetett, ha még a családját is elvesztette. Szegény, bizonyára minden nehéz lehetett neki.” - Gondolta Zelgadis, és szorosabban ölelte magához a lányt. Éjjel egy árny tűnt fel a tó közelében, és Lináék felé ment, hangtalan léptekkel. Az árny óvatosan kiemelte a vadmacskát Zelgadis kezei közül, és a sűrűbe ment vissza Zoeyval. Ott felébesztette a macskát, és Zoey riadtan kapott oda a fiúnak. „Nyugalom cicamica, csak téged akarlak.” - „Hagy békén Roger, különben is van valakit aki szeretek!!!” - „Az a sziklaképű, ugyan már te ennél jobbat érdemelsz.” - „Egy pervezt, aki minden lányra ráveti magát?! Inkább meghalok!” - „Te akartad.” - Szólt Roger, és fekete mágiával üldözte a macskát. Zoey sietve visszarohant a tóhoz, és felébresztette Zelgadist. „Zoey miért nem alszol, éjszaka van?...” - Szólt fáradtan a férfi, és Zoey rémülten megkérdezte: „Zel megmondanád, hogy tudnék aludni, amikor Roger üldöz?!” - Zel felnyitotta szemeit, és barátnőjére tekintett.