Egy árulás története - 1.
1. rész!
Amy árulása
A Katato hegyek mellet csata zajlott. Sárkányok a szörnyek ellen. A sárkányok álltak vesztésre. Egy papnő kivételével mind meghaltak. Egy sziklán hirtelen megjelent egy lány. Hosszú, lángvörös haja, világoskék szeme, és kék, papnői öltözéke volt. Hosszú, földet söprő köpenye szintén kék volt. Oldalára kard volt kötve. Négy talizmánt viselt. Egyet a nyakában, egyet az övén, és egyet-egyet a csuklóin. Egy kék volt, egy fehér, egy fekete, és egy vörös. Bal kezében egy embermagasságú varázsbotot tartott. Az egyik szörny felé nézett. - Amy! Már ideje volt. A Rémálmok Hercege nem siette el a dolgot. - mondta a szörny. Amy felemelte a botját, és a belőle kicsapódó fekete energia minden szörnyet elpusztított. Amy felsegítette a sárkánypapnőt, aztán mindketten eltűntek.
Eközben a Sötét Hegység mélyén, Lord Yoru palotájában a magasabb rangú szörnyek gyülekeztek. Maga a Rémálmok Hercege is jelen volt. Egy trónon ült a terem közepén. - Yoru lánya elárult minket! - mondta Dynast dühösen. - Pusztulnia kell! - Nem! - mondta a Rémálmok Hercege. - Amy nem pusztul el! Aki megöli, az utána megy! Xellos! Előlépett Xellos. - Hozd vissza! De ne öld meg. - adta ki a parancsot a Rémálmok Hercege. - Világos? - Igen Nagyuram. - mondta Xellos. Xellos meghajolt, aztán eltűnt. - Biztos, hogy képes rá? - kérdezte Dolphin. – Hisz’ Amy majdnem olyan erős, mint a Rubinszemű! - Xellos vissza fogja hozni. - dőlt hátra a trónon a Herceg. - Tudom!
A Katato hegyekben Amy gondolkozott. Azzal, amit tett aláírta a halálos ítéletét, de már nem bírta tétlenül nézni, ahogy a fajtája, jó, félig a fajtája pusztít. Átok, hogy félig sárkány vagyok, élig pedig szörny, de ugyanakkor áldás is. Lesz, ami lesz. Én már ezen az oldalon harcolok. - Amy! -szólt egy hang. Amy megfordult. Az a sárkánypapnő lépett be a terembe, akit megmentett. - Ziary. - köszönt Amy. - Jól vagy? - Hála neked. - mondta Ziary. - Jól érzed magad? Amy bólintott. - Csak elgondolkoztam. - mondta Amy. Vajon kit küldenek utánam? - tűnődött Amy.
Folytatom...
|