4.rész: A hazaindulás

Mikor elindultak, Lina ezt kérdezte Drinosztól:

-Mi a szülővárosotok neve?- Drinosz erre ezt válaszolta:

-Avolinosz, ott készítik a varázskristály fegyvereket, páncélokat és pajzsokat.- Monsztano ebbe egyetértett. Zel útközben visszagondolt a szülővárosára. Lina és Drinosz a varázskristályról beszélgetett, úgy, ahogy a többiek. Útközben valaki megheccelte Gourryt, ugyanis az övére akasztott egy nagy horgot, aztán fellógatta a fiút a fára;

-Ki volt ez a tréfamester?!!- kérdezte a Gourry ijedtébe, miközben hadonázott a fán lógva, aztán azt halotta mindeki, hogy Zel nevet, amin meglepődtek;

-Mi olyan vicces ezen?- kérdezte Lina meglepődve; -Ezt csak egy valaki tehette.- mondta Monsztano ravaszul;

-Toromo, tedd már le Gourryt.- mondta Zel, erre előbújt egy fiú. Narancssárgásvöröses, válig érő és bozontos haja, fűzöld szeme, bordó és lila színű ruhája és barna köpenye volt;

-Zel!!! Hurrá!!!- kiáltotta Toromo örömébe, miközben véletlenül elengedte a kötelet, következmény: mire Toromo észbe kapott, addigra már Gourry a földben volt;

-Hoppá, bocsánat!- kiáltott le a tréfamester, aztán leugrott a fáról. Miután sikerült Gourryt kiszedni a földből, tovább indultak, közben Zel és Toromo beszélgetett;

-Hogy kerülsz ide Zel koma?- kérdezte Toromo;

-Drinosz és Monsztano kérésére úgy döntőttem, hogy haza megyek.- mondta Zel, aztán Toromo ezt mondta:

-Hát, mindenkinek nagyon hiányoztál, főleg a bábának, amikor három évvel ezelőtt megtudta, hogy szó nélkül elmentél, majnem szívrohamot kapott és azóta imádkozik azért, hogy épbe és egészségbe érjél haza.- mesélte Toromo. Ezen Zel elgondolkodott, ha haza ér, akkor mi lesz azok után? Nem tudta, nem is sejtette, hogy milyen közel került a szörnyű igazsághoz.

Folyt. köv.