3 rész: Roland a tűzróka.

Reggel a hajnal sugarai ébresztették fel őket, és fáradtan nyitották ki szemeiket. Majd eltávolodtak egymástól. Mindketten pirultan nézett a másikra majd külön váltak. Zel a tó felé, Alex meg az erdőbe ment. A tónál Zelgadis nem tudta pontosan álmodtae vagy tényleg érez valamit a lány iránt az éjszaka után. Az erdőben Alex fejében hasonló gondolatok jártak. A lány kissé szomorkodott, miközben a bokrokról szedegette a málnákat. A tónál Zelgadis úgyan úgy szomorú volt mint barátnője, és nem vette észre, hogy egy fiú közelit feléje. „Te biztosan Zelgadis vagy.” - Szólalt meg a srác, és a férfi hátrafordult. „Ki vagy te?! És honnan tudot a nevem?!” - „Roland vagyok. És a hugom sokat mesélt rólad...” - „Alex egyszer emlitett téged. És nem úgy tűnsz mintha a lány bátyja lennél.” - „Igen, mert én okosabb, ügyesebb, és felnőttesebb vagyok, mint Alex, aki folyton hülyéskedik.” - „Tévedsz!...” - „Azt nem hiszem. Alex sosem változik, még attól sem, ha elhagyja az otthonát, és barátkozik egy kimérával, aki meg sem érdemli a húgom barátságát. Alex csak egy gyerekes kislány, semmi több!” - „Ez nem igaz! Az a lány nagyon önálló, és...” - „Elhallgass, te kiméra! Alexnek nincs esélye, hogy egy erdőben éljen veled...” - „Tévedsz bátyám!” - Szólt közbe a fák között Alex, és mindent hallott amit fivére mondott róla és barátjáról. „Roland már nem vagyok olyan gyerekes, mint amikor elmentem. És ha tetszik, ha nem itt maradok Zelgadissal az erdőben.” - „De Alex a tűzrókáknak szükségük van a hercegnőjükre. Te is jól tudod, hogy anyánk korán itt hagyott minket, és apánk azután életét vesztette, ahogy te elmentél. A szürkefarkasok napról napra, gyengévé teszik a tűzrókákat, és egyedül miketten tudjuk megállítani őket.” - A lány nagyon meghökkent, és elszomorodott. Zelgadis nem szólt egy szót sem, és gyengéden megfogta barátnője kezét, hogy vigasztalhassa őt. Alex így felelt: „Nem is tudtam erről.” - „Én nem vagyok elég, ahhoz hogy legyőzzük a farkasokat. Ha nem jössz haza, hamarosan minden tűzróka meg fog halni, egy kivételével.” - A lány szeméből könnyek folytak, bátyja szavaitól, és Alex arca elkomolyodott. „Akkor haza megyek, és megállítjuk a farkasokat, ha Antonia nem tud parancsolni nekik.” - Szólt Alex, és bátyja elmosolyodott húga szavaitól. Azzal elindultak, és Zelgadis is velük tartott, hogy segítsen barátnőjének. Leszállt az éj, amikor a firefox city-be értek. Mindhárman egyenesen a kastélyba mentek, és Roland meg Alex minden a kautikus problémát rendbe hozott az orrságukban. Az éjszaka közepén Alex forgolódott ágyában, és felriadt. A lány szomorúan nézte a csillagokat a hold társaságában az ablakon keresztül. Alex kiment szobájából, és Zelgadis szobája felé vette az irányt. A lány halkan belépet az ajtón, és csendesen végig sétált a szobán. Majd Zel mellé feküdt az ágyba, és fejét barátja mellkasára tette. A férfi felébredt, és csodálkozva vette észre barátnőjét. „Alexkém mi baj van?” - „Semmi, csak úgy hiányoznak a szüleim.” - „Megértelek.” - Szorította magához a lányt, és gyönyörködött aranybarna szemeiben, ami a hold fényétől arany sárga alakot öltött. „Alex gyönyörűbb vagy, mint valaha.” - Szólt Zelgadis, és élvezte, ahogy a lány arcát díszítette egy édes mosoly. A férfi arcon, majd ajkait csókolta meg a lánynak, és Alex kuncogásban tört ki. A 2 szerelmes egész éjjel hevesen mutatták ki érzelmeiket, és még akkor is amikor a nap már fel hajtotta fejét a hegyek mögött. Rolandnek feltünt, hogy húga feltűnően boldogan nevetgél Zelgadis jelenlétében, de nem kérdezett semmit, mert tudta mi folyik köztünk, és egy cseppet sem zavarta ez a fiút. Amíg Roland hercegi dolgai foglalták le Alex meg tudta mutatni a palotát barátjának, és kastély könyvtárában olvasgattak. Amint bele fáradtak a könyvekben az orrság összes múzeumát átnézték.